Január utolsó hétvégéjén tizenhárom segédtisztjelölt szerzett képesítést a kárpátaljai Munkácson lezajlott záróhétvégén. A fórumos segédtisztképzés alapgondolata, hogy legyen a kisebbségi magyar segédtisztjelölteknek alkalmuk a találkozásra, egymás társadalmi, kulturális hátterének megismerésére, barátságok kialakítására és személyes fejlődésre. Ezt a célt szolgálják az elő- és utóhétvégék változó helyszínei is: Nagybánya és Szabadka után idén Munkács adott otthont a képzést lezáró hétvégének.
A péntek délutáni órákat a találkozás öröme lengte be, egymásra találtak volt őrstársak, kiképzők és jelöltek, patrónusok és védenceik. Az esti program keretén belül visszapörögtek a nyári tábor legfontosabb emlékei, majd hálát adva azért, hogy ismét együtt lehetünk, nyugovóra tért a társaság.
Szombaton a jelölteké volt a főszerep. Ez alkalommal tanúsíthatták vezetőik és társaik előtt, hogy a táborban tanultak nem voltak hiábavalóak és az elmúlt hat hónapban sikerült munkájukat saját rajuk, csapatuk, szövetségük javára fordítani. A beszámolók megerősítették bennünk azt a gondolatot, mi szerint a jó cserkészvezető ötlettárháza kifogyhatatlan: a jelölteknek sikerült igazán kreatív, eredeti és hatékony programokkal előrukkolniuk, a törzstagok legnagyobb megelégedésére.
Délután Munkács városával ismerkedtek a résztvevők: templomokkal, az egykori gettó határvonalával, színházzal és helyi vonatkozású szobrokkal. Az esti tábortűzi jelenetek nosztalgiával kevert vidámságot csaltak mindannyiunk szívébe, végigsuhantunk a képzési folyamat legmeghatározóbb pillanatain és az improvizáció is nagy szerepet kapott. A kötött program lejártával a nap jó hangulatú együttléttel zárult, ahol a jelöltek már túl a nap nehezén kiengedhették a gőzt és utoljára örvendhettek egymás és a törzs társaságának ebben a felállásban.
Az Úr napján ki-ki felekezetének megfelelően templomi szertartáson vett részt, majd az utolsó képzések után ebéd és a hosszas búcsúzkodás következett. Ismét egy folyamat végére értünk, egy új segédtisztgeneráció indult el vezetői útján, mely legjobb reményeink szerint gazdagon gyümölcsöző és áldásos lesz.
Az elköszönés szomorúságát tompítja viszont a tudat, hogy készülhetünk immár a 4. MCSSZF STVK turnusra. Van rá igény, van rá érdeklődés, van egyre inkább összeforrott törzs és bővülő tábori felszerelés. A három évvel ezelőtt megálmodott tábor eredményt hozott és olyan segédtiszteket nevelt ki, akik magyarságuk tudatában dolgoznak, ismerik kisebbségi társaik nehézségeit és a tábori barátságokat folytatva keresik egymást, csapatukért dolgoznak, többen közülük immár törzstagként vesznek részt a képzési folyamatban.
Az ifjúkori baráti és cserkésztestvéri szálak kihúzásával talán a közeljövőben a szövetségek közötti súrlódások is tompulhatnak, nem kis hasznára több, mint százéves mozgalmunknak. Ehhez kívánunk minden cserkésztestvérünknek jó munkát, lankadatlan energiát és kitartást!
Maxim Orsolya sv.