Cserkészetünk megalapítója
Robert Stephenson Smyth Baden-Powell, Lord Baden-Powell (London, 1857. február 22. – Nyeri, Kenya, 1941. január 8.), monogramja után „Bi-Pi” a brit hadsereg altábornagya, író és a cserkészet megalapítója.
Miután elvégezte a Charterhouse Schoolt, 1876-1910-ig a brit hadseregben szolgált Indiában és Afrikában. 1899-ben, a dél-afrikai második búr háborúban sikeresen védte Mafeking erődjét. Katonai könyvei közül, amelyeket afrikai évei alatt a katonai felderítésről és a felderítők képzéséről írt, sokat fiatalok is olvastak. Ezek alapján írta meg a fiatalok számára Cserkészet fiúknak című könyvét, melyet 1908-ban adott ki. Írás közben ötleteit a gyakorlatban is kipróbálta egy táborozáson Brownsea Islanden. A tábor 1907. augusztus 1-jén kezdődött – ezt tekintik ma a cserkészet kezdetének.
Miután megnősült, feleségével, Olave Baden-Powellel és húgával, Agnes Baden-Powellel aktív szerepet vállaltak a cserkészmozgalom irányításában. Utolsó éveit a kenyai Nyeriben töltötte, és ott is halt meg 1941-ben.
Bi-Pi halála óta a cserkészet a világ legnagyobb gyermek- és ifjúsági mozgalmává nőtte ki magát, amely már 216 országban van jelen, több mint 60 millió taggal. Bár az egyes országok szövetségeinek működésében vannak eltérések, a cserkészet alapértékei és ideológiája még száz év után is változatlanok, és hűek Lord Baden-Powell víziójához.
A magyar cserkészet kezdetei
A Robert Baden-Powell által 1907-ben megalapított cserkészmozgalom 1910-ben jelent meg Magyarországon. A Magyar Cserkészszövetséget 1912. december 28-án hozták létre. 1914-ben a cserkészet 3000 tagot számlált országszerte. A Tanácsköztársaság betiltotta a cserkészetet, de bukása után, 1919 szeptemberében újjáalakult a szövetség.
Az 1920-as és 1930-as években a cserkészet jelentős ifjúsági mozgalommá fejlődött. 1922-ben Teleki Pál korábbi miniszterelnök lett a főcserkész. A Szövetség létszáma 1926-ban 8000 fő volt. Magyarország alapító tagja volt a Cserkészmozgalom Világszervezetének [International Scout Bureau-nak, ma World Organization of the Scout Movement (WOSM)], valamint a Cserkészlány Világszövetségnek (WAGGGS), amelyet 1928-ban a magyarországi Parádon alapítottak meg.
A 4. Cserkész Világdzsemborit Gödöllőn rendezték 1933-ban, 51 nemzet 26 000 cserkészének részvételével. A tábor parancsnoka Teleki Pál volt. Ugyanitt került sor 1939-ben a lánycserkészek első világtalálkozójára, a Pax Tingre is. 1938-ban a mozgalom 50 000 tagot számlált Magyarországon.
A második világháború után a Magyar Kommunista Párt igyekezett meggyengíteni a cserkészetet, és annak formáját kisajátítani saját céljaira. 1946. július 20-án betiltották a szövetség működését, majd két nappal később megalakult az új (a kommunisták számára kedvezőbb) vezetésű Magyar Cserkészfiúk Szövetsége. 1946-ban az új szövetséget egyesítették a Magyar Úttörők Szövetségével, a cserkészszövetség vagyonát is államosították.
A cserkészet ettől kezdve hivatalosan nem működött tovább Magyarországon, de a korábbi cserkészek közül többen tovább vitték a mozgalom szellemiségét, és illegalitásban gyerekprogramokat szerveztek többé-kevésbé a cserkészmódszer alapján. A magyar cserkészet a külföldi emigrációban, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség keretei között is tovább élt.
A rendszerváltás után mind Magyarországon, mind a szomszédos országokban újjáalakult a magyar cserkészet. A Magyar Cserkészszövetséget 1989. február 11-én, mint a legelsőként megalakuló társadalmi szervezetet vette nyilvántartásba a Fővárosi Bíróság.
Cserkészet a Felvidéken
1910-ben Szilassy Aladár, felvidéki származású gyermekorvos a Budapesti Református Egyesületben kezdeményezte a cserkészet megszervezését, és így lett ő a magyar cserkészet egyik első vezetője. Szlovákia mai területén 1913-ban indult meg a magyar cserkészet – még a Magyar Cserkészszövetségen belül – a Zászlónk 1913. január 15-ei számában közölt írás alapján. A szerző Radványi Kálmán, egy tanár volt, aki „Táborba fiúk!" című írásával hódította meg az akkori diáksereget Komáromban is.
Komáromban, Karle Sándor vezetésével 1913-ban alakult meg az első cserkészcsapat, Turul néven. Tagjai a magyar cserkészet egyik első jelentős rendezvényén, a vági tutajúton is részt vettek. A trianoni békeszerződés után Csehszlovákiába került magyar cserkészcsapatok szorult helyzetbe kerültek. Saját cserkészszövetség létrehozását a hatóságok nem engedélyezték. 1926 után tagjai lehettek a Csehszlovák Cserkészszövetségnek. Ez nem támogatta őket, de legálissá tette működésüket.
Az 1938 őszén bekövetkező politikai döntéseknek köszönhetően a csehszlovák cserkészcsapatok túlnyomó része a Magyar Cserkészszövetség keretében működött tovább. A Magyar Cserkészszövetség Intéző Bizottsága Felvidéken kettő cserkészkerületet állított fel, a komáromi és kassai cserkészkerületet. A szlovák földön maradt magyar cserkészcsapatok is tovább működtek 1941-ig.
1945-ben Csehszlovákiában is feléledt a cserkészmozgalom, viszont csak szláv csapatok működhettek, ők is csupán 1948-ig. Itt szívesen fogadták az egykori magyar cserkészcsapatok neveltjeit, akik tisztként igen jól beváltak. Az itthon maradt magyar cserkészek választhattak: vagy beléptek a szláv csapatokba, vagy titokban találkoztak. Volt még egy választás: a hallgatás. A Csehszlovák Cserkészetnek volt még egy rövid, de sorsdöntő időszaka. 1968-ban újraszerveződhettek, és két évig működhettek az ún. Prágai Tavasz ideje alatt. Ez a magyarázata, hogy Csehországban nagyon sok középkorú felnőtt ma is cserkészkedik.
Sok magyar cserkész, aki azokban az időkben elhagyta az országot, külföldön ismételten bekapcsolódott a cserkészetbe. Sokan az 1946-ban (a menekülttáborokban) megalakult magyar cserkészcsapatokban (a mai Külföldi Magyar Cserkészszövetség megalapítói) folytatták tevékenykedésüket – köztük Beszédes Lajos is. Olyanok is voltak, akik a befogadó országok cserkészszövetségeiben fejtettek ki jelentős cserkészmunkát.
A bujdosás évei után 1990. március 11-én alakult újjá a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, melyet a szlovák belügyminisztérium április 6-án hivatalosan is engedélyezett.
