Kedves cserkésztestvérek!
Alább olvashatjátok az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus közös cserkészkontingens vezetőjének, Lendvay Endrének levelét.
Kedves Cserkésztestvérek!
Akadnak furcsa helyzetek az ember életében. Jók, rosszak, meg olyanok, amit elsőre be sem tudunk sorolni. Na meg olyanok is, amiket elsőre is be tudunk sorolni, aztán kiderül, hogy tévedtünk. Úgy érzem, a NEK2020 elhalasztásáról szóló döntés nálam az utóbbi kategóriába kerül. Elsőre az jutott eszembe, hogy olyan a helyzet, mintha a 100 méteres síkfutás féltávjánál közölnék a versenyzőkkel, hogy tulajdonképpen a maratonon indultak.
Hogy is állunk, tehát?
- Összeállt a törzs és összeállt egy elég tekintélyes csapat a jelentkezőkből, de nem kezdődhetett el a konkrét felkészülési folyamat.
- Objektíven nézve nyertünk (igen, nyertünk!) egy évet. Elég későn tudtunk nekikezdeni a feladatoknak, bár szépen utolértük magunkat márciusra, de a kényszerszünet miatt csak pótmegoldásokon tudtunk gondolkodni a következő hónapokra. Ez most megváltozott.
- Lehetőséget kaptunk az elmaradt felkészítő alkalmak megtartására.
- Lehetőséget kaptunk, hogy jelentkezni tudjanak azok is, akik még ezért-azért nem tudtak. (A felületek nyitottak, akit a plusz egy év felbátorít, már jelentkezhet is!)
- Lehetőséget kaptunk a felkészülés teljes folyamatának, módszertanának újragondolására.
- ...
Tehát végülis jól állunk. Lassan nemcsak állunk, hanem újra haladunk is! Most az „újratervezés” munkarész következik, aztán folytatódik - immár új koreográfia - szerint a közös felkészülés!
Amint kirajzolódnak a körvonalai a felkészülés következő 16 hónapjának jelentkezem. Ígérem, mindent megteszünk, hogy a lehető legjobban kihasználjuk az ajándékba kapott időt!
Jó munkát!
Lendvay Endre
lendvay.endre@cserkesz.hu