Cserkésztestvérünk, Poór József 70 éves

2020. 09. 10

                        Portré egy mátyusföldi szabad emberről,
                           születésének kerek évfordulóján

 

         Azoknak, akik kevésbé, esetleg csak hallomásból, újságcikkekből, vagy egy-egy könyvedből ismernek, mit tartasz elmondani magadról, munkásságodról, arról az életfelfogásról, ami az egész létedet jellemzi, amit sokan irigyelnek tőled, de követni sosem mertek?

Kezdhetnénk annak a partvonalnak a mentén, hogy adalék a mátyusföldi ember szabad természetéhez. Keretet, ha választhatok: a létezés, aminek nincs célja, de van értelme. Értelme az élet, s annak célja az élettér megtartása, ami ettől ezer érre hálózik.

Adalék felvezetőnek: Hogy fél évszázad alatt megreccsentek a civilizáció tartóoszlopai, a társadalmi berendezkedések meghasonlottak, már mindenkinek a könyökén jön ki - ebből a helyzetből jöttem ki úgy, hogy egyéni utat választottam. A rendszer, mint bejelentett szabadfoglalkozású művészt tolerált, amíg észrevétlen maradtam. Első novellás kötetemet a kritika önvédelmében is a sárba gyúrta. Ma, mint utózengés elhangzik pl., hogy az a kötet olyan három novellát tartalmaz, aminek a fényétől nehezebb meglátni a többit... De akkor még megpróbáltam elplanérozni, de egy új törvény először mint virágtermelőnek, majd mint zöldségfeldolgozónak önállóságot biztosított, s könyvkiadás terén hiánypótló műveket gondozhattam. A megpróbáltatások megedzettek, megtanultam a magam elvárásaihoz és értékrendjéhez felnőni. Kitartottam amellett is, hogy a természetcsodálatot/tengert Verne Gyulától, eszközszeretet/hajót Dékány Andrástól kaptam el. Sporttéren jutottam el a vizekhez, már 1988-ra a legmagasabb szintű kiképzéssel, sós vízre lengyel kiegészítéssel. Meghatározó viszont, hogy a szabadúszás előtti korszakomban vitorlást, kajakot, kenut is gyártó üzemegység műszakvezetőjeként mélyebben megismerhettem a szakma titkát, évekkel később, a ZsuGa hajóm is - a gyermekeim neve után - a kertemben épült meg. Fontosnak tartom, hogy a felvidéki olvasóközönség elé tárhattam a V 4-ek, s közülük ki- emelten a magyar földkörül vitorlá- zók életlátását. Mint Fa Nándor szokta mondani, a tervek a fejekben dőlnek el!

 

A cikk folytatása a mellékletekben található dokumentumban olvasható.

Forrás: Terra hírújság, 2020 szeptember