A Pázmaneum Polgári Társulás, a Jópásztor Alapítvány és a komáromi római katolikus plébánia által két év kényszerszünet után ismét személyes jelenlét mellett tartották meg a XXXIII. Komáromi Imanapot a Szent András-bazilikában, Jó pásztor vasárnapján, május 8-án. A főpapi szentmisét a békéért, az Ukrajnában dúló háború mielőbbi befejezéséért ajánlotta fel a nagyszombati érsek.
„Most kell, hogy hangsúlyozzuk, hiszen nem messze tőlünk folyik a háború két testvérnép között, amely egyrészt nagy szégyen, de annál nagyobb fájdalom” – mondta az érsek.
A XXXIII. Komáromi Imanap engesztelő szentségimádással kezdődött, amelyet Lépes Lóránt atya, a Felvidéki Mária Rádió vezetője végzett. Utána következett a szabadtéri keresztút Farkas Zsolt és Andruskó Gyula lelkiatya vezetésével, a Megye és Nádor utcában. A délutáni imaórára, a Nónára a komáromi katolikus hívek vezetésével, a bazilikában került sor.,
Délután négy órakor kezdődött a főpapi szentmise, amelyet Mons. Orosch János nagyszombati érsek mutatott be. Rámutatott, a pásztorok Istenhez közel álló emberek voltak, de senki sem állt olyan közel hozzá, mint az egyszülött fia, Jézus Krisztus, akit már a próféták jövendölései is pásztornak neveztek. „Íme, saját magát is pásztornak nevezte, Jó pásztornak, aki nemcsak ismeri övéit, de életét is adja övéiért” – fogalmazott.
A főpapi szentmise előtt a magyar hitvallókról, köztük a bazilikában egy kiállításon is megidézett gróf Esterházy Jánosról, Karaffa Attila emlékezett meg.
"Fohászkodjunk a magyar hitvallókhoz, hogy segítsenek sikerre vinni az ügyünket, s 33 év elteltével legyen végre saját magyar főpásztorunk...!“ – fogalmazott. A Pázmaneum Társulás kiadásában korábban megjelent ThDr. Karaffa János szerkesztésében a Magyar hitvallók 56 oldalas imafüzete, amelynek megléte ezért is fontos: „Nemzeti történelmünk folyamán sokszor forogtak veszélyben keresztény és magyar értékeink, hagyományaink. Volt idő, amikor külső ellenség akart bennünket ezektől megfosztani – a magyar szentek és nemzetünk nagyjai azonban ilyenkor mindig utat mutattak számunkra, hogyan kell ragaszkodnunk ezekhez az értékekhez. Sajnos, gyakorta akadtak olyan „vezetői” is népünknek, akik megtagadták a magyar és keresztény értékeket, s le akarták – s ma is le akarnák - téríteni a magyarságot a Szent István által kijelölt útról...“.
A szentmisére, amelyet Mons. Orosch János nagyszombati érsek mutatott be oltártestvéreivel együtt, már megtelt a tágas bazilika. Többek között jelen volt Magyarország pozsonyi nagykövetsége képviseletében Kiss Balázs I.o. titkár a családjával, továbbá Bárdos Gyula – a Csemadok országos elnöke, Csáky Pál – az MKP volt miniszterelnök-helyettese és EP képviselője a nejével, Juhász György – a Selye János Egyetem rektora, Gyarmati Tihamér – a Szövetség Nyitra megyei képviselője...
A Komáromi Imanap központi kérése továbbra is az volt: „Ne engedd, hogy a nyájad pásztorok nélkül maradjon, adj keresztény magyar közösségünknek magyar papokat, szerzeteseket és magyar főpásztort, akik biztosítják számunkra örök igazságaid magyar nyelven történő hirdetését!”. E kérés kapcsán buzdított további, kitartó közös imára Orosch érsek is. Majd a pandémiával és ukrán-orosz háborúval terhelt időszakban a híveket arra sarkallta: e kaotikus időszakban sem kell félnünk, hanem hinnünk kell a Jóistenben, s őt hűségesen kell követnünk. Az ehhez szükséges lelki táplálékot, erőt a Szentíráson kívül nagy mértékben a gyülekezeti létből meríthetjük. Mint mondta: ezért a templomok ideiglenes bezárása alatt minden tőlük telhetőt megtettek a mielőbbi újranyitásuk érdekében.
Rámutatott: a katolikus hívők számára Jézus nem egy jelkép, hanem egy élő Krisztus, aki meghalt és feltámadott, s velünk él az Eucharisztiában.
"A Jópásztor velünk van az élet útjain, az Oltáriszentségben, a közösségeinkben, a nyájban, minden embertársunkban – faji, nemzeti, nyelvi megkülönböztetés nélkül, a világ végezetéig!“ – hangsúlyozta, utalva a szomszédban dúló ukrán-orosz háborúra is, „amely két testvérnép között robbant ki, s ez nagy szégyen és még nagyobb fájdalom“. Ezért a mai szentmisét a gyűlölködésből fakadó harcok mielőbbi befejezéséért, a békéért áldozta fel. A Győzelemről énekeljen című, az 1938-ban Budapesten tartott Eucharisztikus Kongresszus himnuszának gondolataival búcsúzott:
„Zúgjon hát a hálaének, szálljon völgyön, tengeren,
A szeretet Istenének dicsőség és üdv legyen.
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!”
Miután a szervezők a hála szavaival és virágcsokorral köszönték meg Orosch érsek jelenlétét, szolgálatát, bejelentették, hogy ezen imanap után szeretnék más egyházmegyékbe is eljuttatni az imanapi feszületet, s ott megszervezni az imanapot a felvidéki magyar katolikusok közösségének. Sajnos az egyházmegyei felosztás miatt nem lehet egységes az itt élő papok és hívek közössége, hiányzik az a főpásztor, aki összefogná a nyájat. Olyan hazai magyar egyházközségek is vannak, amelyekben a magyar papjaink hiánya miatt magyarul is tudó, szlovák papok szolgálnak...
A régóta várt esemény a nemzeti imánk és a Boldogasszony anyánk... kezdetű régi magyar himnusz közös eléneklésével zárult. Majd a jelenlevők az emléknapon kívül megkapták a Jópásztor Hírlevél legújabb számát. Mint minden évben, a perselyadományokból a felvidéki magyar kispapoknak teológiai és liturgikus könyveket vásárolnak majd a szervezők.
A Komáromi Imanapok létrehozásának gondolata a felvidéki magyar hívek és papok közös kezdeményezéseként a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyházi programja keretében, 1990 tavaszán született. Az első megbeszélésre 46 hazai magyar lelkipásztor jelenlétében, Léván került sor. Fő célkitűzése mindmáig ugyanaz: a szlovákiai magyarságot egyesítő közös imádság felvidéki magyar papi és szerzetesi hivatásokért, magyar főpásztorért, valamint magyar püspökségért. Az első Imanapot 1990. június 3-án, pünkösd ünnepén rendezték az akkori Szent András-templomban...
Forrás: felvidek.ma, ma7.sk
