Vízi emléktúrájának folytatására ismét felszedte horgonyát a ZsuGa vitorlás. Akinek a téma ismeretlen, annak érdemes felkeresni honlapunk archívumában 2018. december 12-ki beszámolóját: II. Rákóczi Ferenc tengeri utazásának 300. évfordulójára szervezett vízi emléktúra 2017 – 2018-as évi története címmel.
2019. szeptember 13. A szerbiai Apatin kikötőben elvégzett kisebb nagyobb javítások után a vitorlás egy főnyi személyzettel, mert a legénységi státuszba jelentkezők különféle okoknál fogva nem jöhettek, egy pénteki délután elhagyta a szerb vizeket. A kormányos optimizmusa a hit erejében és az utazási lázban gyökerezett meg a nehézségek, bajok emlékének parton hagyásában – a Zsuga még alkonyatra elérte Almást. A parti töltésen ugyanabban az időben cirkált egy rendőrautó is, s mert a hajó hivatalosan csak lejjebb, Vukováron jelentkezhetett volna be - óvatosságból bekanyarodott egy kisebb mellékfolyó torkolatába. Gondolta is volna az ember, hogy őzek, vaddisznók, szárnyasok világába. Az éjszaka neszezésében és a vizek csörgedezésében az egy főnyi személyzet képzeletben lepergette a majd egy évezredes település legendás és viszontagságos történelmét, gondolva arra is, miszerint valamikor Hagymásnak nevezték. De így alakult: mostanság százezer ember érkezik ide évente, a Duna e megejtően festői zarándokhelyére, a katolikus templomban található Mária szoborhoz. Ebben a diónyi kis összefoglalóban benne rejlik az egész Al-Duna-i sajátosság.
A vidék után a városok: elsőként a horvát Vukovár magas kikötő darui integettek már a kékes messzeségből. A Duna viszont nem veszi figyelembe az országhatárokat, hamarosan ismét Szerbiának kanyarodott. A nagybetűs történelmet lehelő Újvidéken, mint másutt is az itteni magyarok közül, néhányan kijöttek a ZsuGához. Vukováron a magyarság társadalmi életének kovásza a Magyar Ház, Újvidéken a magyar sajtó és rádióadás a gyümölcse a megmaradni akarásnak. Embereik alkották a hidat a ZsuGa és a horvátországi és a szerbiai cserkészekkel, lévén, hogy azok nem rendelkeznek Duna menti csapattokkal. A vitorlás kormányosa viszont a kornak megfelelően virtuálisan kapcsolatban állt a szerbiai, horvátországi és romonániai magyar cserkészek vezetőivel – mobillal. Mint mindenütt a világon, itt is él a jószívűség és ántitestvére… Akadt olyan kikötő, ahol napokig sem könnyítettek a hajó kasszáján, de helyenként Onasszisszal tévesztették össze a vándort. Tanácsos elkerülni az Újvidéki Marina Spic mólóit, melynek tulajdonosa csak ötventől felfele ismeri a számokat, azt is euróban. Akadt viszont olyan szerb társaság, mely üzemanyag ellenében semmit sem fogadott el a megköszönésen túl – nyugtázva a jelenetet a vitorláson pár másodpercre felejtett tekintettel. Maradt is helyébe kedvesség, legyen az könyv, felvidéki magyar falu zászlója és miegymás vagy egy kis gyümölcslé, a forróbb fajtából. Már – már egzotikus tűnt annak a vízre épült és mólóval is a rendelkező, messzi keletieket dolgoztató teraszos vendéglő tulajdonosának a filozófiája, aki azt üzente meg egy Pozsonyt is megjárt szerb mindenesével, hogy fizessen a vendég, amennyit neki az itteni tartózkodás megért.
A folyamon egyre gyakoribb az ember jelenléte. Nándorfehérvárnál, az az Belgrádnál már reggel kajakos pár került az éjszakától a nyílt vízen horgonyzó ZsuGa közelébe, az idősebbik tizenkét éves is akár. Társa, aki csak éppen, hogy megismerte az iskolapadot, s akit ott fordított be egy pajkos hullám a vízbe, attól még mosolygós képpel ragadta meg a vitorlás fellépőjét, visszautasítva a felkínált mentőkarikát. Vidraként cseperedtek fel talán? Látni lehetett még virgonc, uszonyos vitorlást és már a színével is elrettentő ágyúnaszádot. Mint egy emlékeztetve a hadiflottára, melyhez kötődik pl. az 1456-os keresztény – török háború. Az új szultán, II. Mohamed, aki már magáénak mondhatta Konstantinápolyt, százezres hadsereggel fogta kőrül az ötezer védő által tartott Nándorfehérvárt. A kereszténységet képviselő Hunyadi János sajkásai ellenben irtózatos csatában verték meg a kontyos népség hajóhadát, s fordítottak a csata kimenetelén. Ezekhez az eseményekhez köthető általánosságban az azóta is megszólaló déli harangszó…
Szaporodtak a folyammenti halászcsárdák, éjszakázásért beértek annyival, ha a látogató megadta a rangját a főztjüknek. Na ná ...! Történt ez már ötödször is, éppen a Tiszát magába fogadó Duna táján, de Grocka kikötőjében a Szent Nikolausz mólójánál három napot is állt a ZsuGa, a kedvezőtlen idő miatt, s rendbe kellett tetetni a már rapszodikusan működő Tohatsu motort… A kiérkező mester olyat produkált, amit egyhamar nem feled se kormányos, se motor, a pozsonyi berkekben monda lengené körül személyét. Smederovonál az ember belemerengett az évszázadok által fölfalni képtelen bástyatornyok látványába, s elhinni szerette volna, hogy az ember is képes lesz egykoron mindent eltűrni, mindennel dacolni, bár tudta - ez csak egy csalóka érzés lehet, de amkor hinni jó. Főleg, ha olyan kitartás és hűség fakad ebből az érzetből, mint magából a folyamból, amely itt az Ómoldova előtti Moldova-sziget után a Déli Kárpátok és a Balkáni-hegyég kőzött vágott medret magának, nevén a Vaskapu-szorost, hogy szabadon hömpölyögjön tova.
Itt, ahol váratlanul majd hat kilométerre szélesedik a folyam, áll Galambóc vára, melyet Mátyás király legendás hadvezére, Kinizsi Pál vett vissza a töröktől… De sorolhatnánk a történelmi eseményeket még órákig, mert az egész szoros múltja annyira kötődik, nem csak a rómaiak, de a magyarok tetteihez is... Mint a folyam két oldalán meredeken magasba törő hegyfalak, úgy emelkednek ki a történelemből Széchényi István, Vásárhelyi Pál, Baross Gábor nevei, a 134 km hosszú Vaskapu-szoros hajózhatóságának szorgalmazói és kivitelezői…
A ZsuGát Galambóc váránál a kosava, a hírhedt dunai szélfajta várta be, amely bár haragjában akár két méteres hullámokat is vet, de a felvidéki látogatót egy fokkal szelídebben fogadta. A vitorlás belépett a román felségvizekre, s a természet alkotókedvének szertelenségében haladt szurdokról szurdokra. A lejjebb felépült duzzasztók hatására a 33 métert megemelkedett vízszint eltűntette a zátonyok, szirtek százait, megfékezte a folyam kavargó rohanását, de meghagyta emlékeztetőnek a Babakájt, a négy méterre kiálló mészkőszikla ormával. Amit többek közt neveznek a Duna Egyenlítőjének, kötődik hozzá monda és adoma nem is egy. A folyam ezen a tájon 150 – 450 méterről kilométerekre szélesedve nyújt tükröt a szegélyző hegygerincek hétszáz méter magasságokba szökellő szirtjeinek.
Amikor a ZsuGa beérkezett Orsovára, vált bizonyossá, hogy a Giron Gate duzzasztón túl a már hónapok óta tartó alacsony vízállás nem kedvez a hajózásnak. A csillagászati árak miatt téli tárolására itt gondolni sem lehetett, s a hároméves kinti vizeken való tartozkodás után el is kellett a vitorlásnak egy odahazai, nagyobb karbantartás – a cserkészek és mások segítségével a ZsuGa egy trailerre váltva a közeget, hazaérkezett. A jövő pedig majd eldönti a vízi emlékút tervezetének alakulását.
Ez lenne dióhéjban a 2019-es év történetének ringása e nyughatatlan, harmadik évezredi vizeken, amikor ennek ellenére és most is sok helyen kedvességgel és segítőkészséggel fogadták a ZsuGát, ami feledtette az utazót, ha elutasító magatartásban részesült. Immár öt ország harminckét kikötőjében állt a vitorlás mólóhoz az éppen ott tartózkodók kíváncsi pillantásainak a tükrében, akik virtuálisan az biztos, hogy kódolták látványt. A ZsuGához kötődve többen, mint harmincan élték át a vízi emlékút eszmeiségét, s a természet közelsége és az út küldetésének gondolata a résztvevőket gazdagon megjutalmazta, ha pedig számolunk a média hatékonyságával, akkor remélhetőleg széles tömegekhez jutott el a kezdeményezés híre. Aminek a megvalósulásához – bár csak ragadós lenne a példa – a maguk szerény lehetőségeikhez mérten, de annál nagyobb szívvel - hozzájárult néhány intézmény, szervezet és magánszemély. A videó készítési próbálkozásokat behatárolta a talán túlonnani odafigyeléssel és óvatossággal – kishajóval megtett, több mint ezer kilométeres bolyongás, meg hogy az út több mint felén a vitorláson a Gondviselés társaságát csak a kormányos adta, – de azért a kormányos bízva – bízik, hogy a képek így pláne megidézik a Nagyjaink emlékére szentelt, vízi utazás hangulatát. A kormányos választotta ZsuGa nevet, bár ő a huszonegyezést a libapásztorkodása idejében ismerte meg, Zsuzsa és Gabi lányai ihlették.
2019. XI.12.
Lejegyezte: a ZsuGa kormányosa, Poór József, vízicserkész,
Elérhetősége: pjozsef1@freemail.hu
