A szokásokhoz híven György napján, április 24-én, a dunaszerdahelyi Vermes-villában tartották meg a Szent György-estet, amelynek keretében ünnepélyesen átadták a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet által alapított Szent György-díjat.
A városvédő egylet által alapított díjjal évről évre azokat az aktív és jeles személyiségeket ismerik el, akik Dunaszerdahely város egyházi, kulturális és társadalmi életében elévülhetetlen munkát fejtenek, fejtettek ki, illetve példamutatásukkal, munkásságukkal magyar közösségünk meghatározó alakjai. Az esemény a Szent György-napok rendezvénysorozatának szerves része.
A tizedik alkalommal odaítélt Szent György-díjat 2024-ben Mons. Szakál László János korábbi dunaszerdahelyi esperes, alistáli lelkipásztor vehette át.
A Szent György-díjat eddig Zsidó János, Dunaszerdahely korábbi esperesplébánosa és díszpolgára, Cséfalvay Erzsébet egykori városi képviselő, Soós Lajos, az 1960–70-es évek dunaszerdahelyi színjátszásának egyik legendás alakja, id. Görözdi Miklós néhai dunaszerdahelyi református lelkész (posztumusz), a város hírnevét öregbítő Szent György Kórus, Marczell Béla néprajzi gyűjtő, muzeológus (posztumusz), Nagy Frigyes egykori alpolgármester, a Szent György Lovagrend Szlovákiai Nagypriorátusának elöljárója, Simon Ferenc, a Sikabony Polgári Társulás tiszteletbeli elnöke, továbbá Kulcsár Tibor templomatya, a helyi katolikus plébániaközösség gazdasági tanácsának a tagja kapta meg.
Az eseményen jelen volt többek között Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere, Karaffa Attila és Puha György, a város alpolgármesterei, Nagy Darina hivatalvezető, Zsidó János, Dunaszerdahely korábbi esperesplébánosa, Bozay Krisztián, a város esperese, továbbá az egylet tagjai.
Az ünnepélyes díjátadást Új Sámuel hegedűjátéka foglalta keretbe. Az est házigazdája, a Kortárs Magyar Galéria igazgatója, Iván Péter köszöntőjében elmondta, hogy tízéves hagyománnyá lett a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet ünnepi estje és díjátadója, az meg külön öröm számára, hogy Dunaszerdahely korábbi jeles személyiségének, Vermes Ferencnek az épületében adják át ezt a díjat.
Az idei díjazottat Bozay Krisztián esperes mutatta be, méltatását teljes terjedelmében közöljük:
Szent György napja van. Dunaszerdahely városa ünnepli védő- s plébániatemplomának társvédőszentjét. Becsülettel merít a hagyomány által megőrzött Szent György tiszteletéből, a jelen kihívásaiban megkérleléssel élve irányába, s a jövendőben további közbenjárásában bizakodik. Az idei Szent György-napi ünneplésével (is), a város hívő népe az élő hagyomány részévé válik, mellyel a jövendőnek üzeni érték-megmaradási szándékát.
Egy értékhalványodó korban élve nagy értéke van minden saját és mások életét értékelő képviseletnek. Ugyanis ott nem kríziseket, kérdéseket, kételyeket vetnek fel, hanem értékmérő, értékmentő, örömteli találkozásra vagyunk hivatalosak. És ez a mai találkozás is egy ilyen.
A városban immáron nagy múlttal rendelkező Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet nagy buzgóságáról és elköteleződéséről tett tanúbizonyságot akkor, mikor megalapította és évenként adományozza a rangos Szent György-díjat mindazoknak, akik Dunaszerdahely városának közéletéért oly sokat tettek akár egyházi, akár világi vonalon.
A Városvédő Egylet Kuratóriuma az idei, 2024-es esztendőben a Szent György-díjat egyhangúlag Mons. Dr. Szakál László János esperes, volt dunaszerdahelyi plébánosnak kívánja odaítélni.
Gondolom – és ez a taps is mutatja –, nem kell sok szó, avagy magyarázat, ha a mai díjazott neve megemlítésre kerül. Ugyanakkor a maradandóság és a díj átadásának méltósága megkívánja, hogy néhány szóban megosszuk, drága monsignore, életének egy-egy jeles pillanatát.
Szakál László János a mátyusföldi Jókán született 1956. június 21-én. S lévén azon év június 24-én, Keresztelő Szent János ünnepén keresztelték szülőfalujának plébániatemplomában, a László név mellé a János nevet is megkapta. Édesapja földműves munkásként dolgozott, édesanyja háztartásbeli volt. Három fiútestvérével a családban keresztény-katolikus nevelést kaptak.
A szenci gimnáziumban érettségizett. Középiskolai tanulmányai után egy évet raktári munkásként dolgozott Pozsonyban, majd 1976-tól a Pozsonyi Papi Szemináriumban és a Comenius Egyetem Szent Cirill és Metód Hittudományi Karán készült papi szolgálatára. 1981. június 14-én pappá szentelték, majd hét éven át káplánként működött Érsekújvárban és Pozsonyban. 1987-ben kinevezték a Pozsony város melletti Oroszvár és Horvátjárfalu plébániák kormányzójának. Továbbiakban plébánosként még Zselízen, Diószegen, Galántán, Bősőn, Nagymegyeren, és Dunaszerdahelyen (is) szolgált. 23 év esperesi (Zselízen, Galántán és Dunaszerdahelyen) szolgálat után 2023 tavaszán kérelmezte a nagyszombati érsek úrnál a felmentését az esperesi és plébánosi szolgálatból és jelenleg Alistálon mint plébános, Csallóközkürtön pedig mint kisegítő folytatja áldásos lelkipásztori tevékenységét.
Monsignore azon papi generáció tagja, melynek a kommunista korszak lezárása után (is) állandóan tovább kellett képeznie magát, hogy kész legyen a kor újabb kihívásaira.
Ezüstmisés korában végezte tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetében, ahol 2007-ben megszerezte az egyházjogi szaklicenciátust, és azóta egyházi bíróként is dolgozik a Nagyszombati Főegyházmegyében.
László atya a plébánosi teendői mellett örömmel kóstolt bele a cserkészet munkájába. Mivel a kilencvenes években még nem volt intézményesen megszervezve az elítéltek lelkipásztori szolgálata, ezért Zselízen nyolc éven keresztül rendszeresen misézett a börtönben, majd 2000-től két évig volt a pozsonyi Žabí Majer Büntetésvégrehajtási Intézet katolikus lelkésze. A Nagyszomabati Főegyházmegye, Szakál László atya szolgálata iránti nagyrabecsüléseként a Szentatyától egy érdemes, az Őszentsége pápai káplánja címet kérelmezte, melynek az Apostoli Szentszék örömmel helyt adott, s attól a naptól kezdve érdemesülten használhatja a Monsignor megszólítást.
Csodálandó – az atya – személyében azon igazság, hogy mindig lehet rá számítani. Ha tud – természetéből adódik –, segít, s ha valaki gondokkal küzd, nála mindig hallgató lélekre talál. Szolgálatát, bármennyire is nehéz, mindig derűvel és nagy kitartással teszi.
Kedves Monsignore! Mi, akik itt vagyunk, mindannyian szeretettel és tisztelettel gratulálunk. Köszönjük az Istennek, hogy téged számunkra adott ajándékba, s a további életedre az Úr áldását kérjük!”
A méltatás után Fóthy Zoltán párkányi esperes, a díjazott „neveltje” mondta el jókívánságait. Kifejtette, hogy László atyával még gyermekkorában találkozott, de most először tudja megköszönni neki nyilvánosan, hogy gyermekként, fiatalként az első olyan mozzanat, ami a papi hivatás felé terelte, az volt, amikor az esperes úr, miközben a zselízi templomban celebrált, a liturgiának a szépségét domborította ki.
Amikor szentbeszédeidet hallgattam, akkor a Jóisten igazságának a kontúrjait volt lehetőségem megragadni. Amennyire emberileg ezt ki lehet fejezni, mondhatom, nagyon tökéletes mű volt. Sok gondolatot a mai napig hordozok. Hogy az Isten igazságát ilyen szépen el lehet mondani. Mennyire mély, mennyire abszolút Isten igazsága”, mondta a párkányi esperes.
Szakál László János köszönő beszédében üdvözölte a megjelenteket, és elmondta, hogy nagy megtisztelésnek érzi, amiért idén neki adományozták a díjat, amelyet alázattal elfogad, hiszen barátaitól kapta.
Több mint negyven éve pap vagyok és mindinkább tudatosítom azt, hogy az Istentől kapott adottságokat, talentumokat, ajándékokat minél csendesebben és feltűnés nélkül kellene osztogatnom azoknak, akik közé lelkipásztorként elküldött a Jóisten. Ez a díj nemcsak nekem szól, hanem mindazoknak, akikkel együtt tudtam munkálkodni. A sok-sok pappal és világi aktivistával megosztottam a lelkipásztori munkámat. Nagyon sokan segítettek, mellettem voltak, ami számomra nagy ajándék volt. Inspiráltak, ösztönöztek, motiváltak engem, amit szívből köszönök”, emelte ki a díjazott, aki külön megköszönte a csallóközi emberek szeretetét és segítségét, és azt a kiállást, amelyet az irgalmasság gyakorlásában mellette tanúsítottak.
Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere örömét fejezte ki, hogy az elsők között gratulálhat a díjazottnak, és jól emlékszik arra az időpontra, amikor az eseperes úr Dunaszerdahelyre érkezett.
Mi addig még nem ismertük egymást, de azt hiszem, hogy a későbbi munkánk során, amit közösen végeztünk szolgálatként, mindig tisztelet volt egymás iránt, s ebből a tiszteletből fakadólag tudtunk közösen olyan dolgokat véghezvinni, ami a közösségünket szolgálta itt, Dunaszerdahelyen”, szögezte le a polgármester, aki szerint a díj idén is jó kezekbe került.
A díjátadó hivatalos részét követően kis megvendégelésre és kötetlen beszélgetésre invitálták a jelenlévőket.
Forrás: ma7.sk