Mélyen megrendülve, fájdalommal búcsúzunk Schvikker Alexandra cserkésztestvérünktől, a Mozgalmi Elnökség tagjától, aki 2021. december 15-én megtért Teremtőjéhez.
Alexandra, vagy ahogy sokan ismertük Stuki Nyékvárkonyon nőtt fel, ahol már korán csatlakozott a felvidéki magyar cserkészmozgalomhoz. Az évek során számtalanszor bizonyítva rátermettségét a csapat vezetője, majd csapatarancsnoka lett. Cserkészközösségének támasza volt, igyekezett mindig a legaktívabban részt venni a cserkészcsapat életében, ha kellett háttéremberként, ha kellett, táborvezetőként. 2020 februárjában a cserkészszövetség vezetői kara bizalmat szavazott neki, és Mozgalmi Elnökség toborzásért felelős elnökségi tagja lett. E feladatát is a tőle megszokott alapossággal kezdte el, sajnos betegsége már megakadályozta abban, hogy látványos sikereket érjen el ezen a területen. Amíg csak tehette, rendszeresen bekapcsolódott az elnökség munkájába, segítette azt meglátásaival, véleményével, tanácsaival is. Az utolsó pillanatig erős volt és bizakodó. Értékes életet élt, sok embernek tette jobbá életét! Azt vallotta, hogy "Aki nem mosolyog, nem is lehet boldog." Mosolya, derűje annyira eleven és erős volt, hogy bizony még most is érezzük azt. Elmenetele szívünkben végtelen űrt hagyott maga után...
Stuki! Alig egy hónapja ezt írtad a közösségi hálóra:
"Legnagyobb ajándék az élet. A legszörnyűbb napomon is ezt érzem. Fenséges, csodálatos ünnep, még ha olykor kegyetlen, akkor is."
Köszönjük neked ezt a tanítást is, az együttmunkálkodást, a jóra való nevelést! Csak most érezzük igazán, milyen értékeket közvetítettél felénk! A földi utad sajnos tragikusan rövid volt, de igaz, hívő emberként Szent Pál nyomán büszkén elmondhatod: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.”
Nyugodj békében!
A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség vezetősége
Alexandrát utolsó útjára december 18-án (szombaton) 13 órakor kísérjük a várkonyi temetőben. A járványügyi előírásokat betartva maszk viselése kötelező.