Felhívás - február végéig érdemes elkészíteni és kihelyezni a méhecskehoteleket, amikkel a lakosság is sokat tehet a beporzó rovarok védelméért! A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a lakosság, a gazdálkodók és az önkormányzatok figyelmébe ajánlja a rendkívül egyszerű, különösen látványos méhecskehotel-eszközcsoportot, amivel erkélyen, ablakpárkányon is hatékonyan és hiánypótló módon segíthetjük a szelíd beporzók szaporodását már kora tavasztól.
A magányosan élő méhek és darazsak körülöttünk élnek a kertekben, parkokban, iskolákban, óvodákban, lakótelepeken - még a sokadik emelet magasában is. Mindenütt ott vannak, ahol virágokat találnak. Azért nem figyelünk fel rájuk, mert ezek az állatok - a családokban élő rokonsággal szemben - nem támadékonyak, ha nem fogjuk meg őket, teljesen ártalmatlanok!
A házi méhek faodvakat, kaptárakra igénylő több tízezres kolóniáival ellentétben a magányos fajok ujjnyinál vékonyabb járatok védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított ízeltlábúakat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar átrágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét. Ilyen bölcsőkamrákat nagyon egyszerűen biztosíthatunk számukra az erkélyre, ablakpárkányra, virágos balkonládák mellé is kihelyezhető méhecskehotellel (másik nevén darázsgarázzsal). Ezt legegyszerűbben 10-4 mm átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugliba készíthetjük el, de építhetünk szekrényes méhecskehotelt is. A méhecskehotel azért is különösen jó lakossági beporzórovar-védelmi eszköz, mert ezek elkészítése óvodai foglalkozás, iskolai óra, szakkör keretében sokkal egyszerűbb (és természetvédelmi szempontból jóval hasznosabb, alapvetőbb fontosságú), mint a nagy pontosságot és bonyolult famegmunkálási lépéseket igénylő mesterséges odúké!
Az új méhecskehoteleket érdemes február második felében, március elején kirakni esőtől védett helyre (eresz alja, ablak- és erkélybeugró, tornác), keleti-déli tájolással, hogy közvetlen napsütés is érje. A magányosméh-fajok számos képviselője szőrös, ez a bunda szigeteli is őket, így már a tél végi, kora tavaszi első napsütéses napokon is aktívak tudnak lenni. A méhecskehotelek márciustól május végéig, június közepéig a legforgalmasabbak. Eközben a magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról figyelhetjük meg otthon, a munkahelyen vagy az oviban, iskolában.
Részletek: https://www.mme.hu/darazsgarazs-es-bogartanya
Háttér információk a világméretű méhpusztulásról és a fenyegető beporzórovar-krízisről
Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovarfaj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki, így ezek nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni.
Egy 2017 októberében megjelent tanulmány szerint Németország védett területein több mint 75%-al csökkent a repülő rovarok száma (https://444.hu/2017/10/19/okologiai-armageddontol-tartanak-a-repulo-rovarok-szamanak-dramai-visszaesese-miatt).
Az estére nem kaptárak, odúk védelmébe húzódó magányos méh- és darázsfajokat, illetve a többi beporzó rovart a nem szúnyogszelektív szúnyogirtás is veszélyezteti. A Magyarországon az egyik leggyakrabban alkalmazott melegködös irtási módszer kapcsán vizsgálatok bizonyítják, hogy az új hatóanyag esetében is minden száz elpusztított rovarból csak kettő szúnyog (korábban ez az arány 1000 elhullott rovarból egy szúnyog volt: http://www.mme.hu/a_szunyogirtas_termeszetvedelmi_kockazatai_es_biologiai_megoldasai.
A vadon élő méhek világállományának múlt század második felében felerősödő csökkenése drámai módon érte el a házi méheket is az ezredfordulót követő években. Ekkor jelentkezett a kaptárak teljes elnéptelenedésével járó kaptárelhagyás tünetegyüttes (Colony Collapse Disorder - CCD). Ennek hatására napok alatt tűnik el a kaptárak teljes, akár 30-50 ezer egyedet számláló népessége is. A jelenség napjainkra világméretűvé vált, fenyegetve nem csak a méhészetből élőket, de a növénytermesztés jövőjét is. Úgy tűnik, hogy a szindróma hátterében nem egyetlen ok, hanem a negatív környezeti hatások összessége, mindenekelőtt azonban a nagyüzemi agrárium áll. A különböző növényvédő szerek, különösen a neonikotinoidok, a változatos virágos növényekből álló méhlegelők helyét felváltó monokultúrák, az egyoldalú táplálkozás, a méhlegelőről-méhlegelőre utaztatás stressze és a túlhajszoltság következtében a méhek immunrendszere legyengül. Ennek egyik következményeként az állatok egyre kevésbé ellenállóak a globális méh-kereskedelem által a világ minden tájára villámgyorsan eljuttatott élősködőkkel, és az általuk terjesztett betegségekkel szemben. Ez állhat olyan új méhbetegségek robbanásszerű és világméretű terjedése hátterében, mint amilyen a kaptárelhagyás egyik faktorának tekintett izraeli akut paralízis vírus (Israeli Acute Paralysis Virus - IAPV), melynek legfontosabb terjesztője a méhek legfőbb kártevője, az Ázsiából behurcolt méhatka (Varroa destructor).
Az MME Madárbarát programja (http://www.mme.hu/napi_madarvedelem) külön fejezeteket szentel a nem madár állatcsoportok, így a beporzó magányos méhek védelmének. Ennek keretében, a méhecskehotelek, darázsgarázsok mellett, annak fontosságát is hangsúlyozzuk, hogy a települési kertek, parkok gondozásakor is terjedjen el a nyírásra szánt területeken virágos gyepfolt méh- és lepkelegelők meghagyása (ami a fészket elhagyó madárfiókáknak is búvóhelyet biztosít). Megoldási javaslataink közül ez a kettő be is került az EU támogatású agrár-környezetgazdálkodási kifizetésben (AKG) résztvevő gazdák által végrehajtandó természetkímélő tevékenységek közé.
További információ:
Orbán Zoltán - MME szóvivő
20/425-9450
orban.zoltan@mme.hu