Életének 90. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt október 13-án a felvidéki születésű Dr. Vida Tivadar lelkiatya, a pozsonyi Kis-Kárpátok cserkészcsapat egykori tagja.
Vida Tivadar 1922. február 6-án született Ipolyságon. Pozsonyban a Széna téri elemi iskolába járt, majd az Állami Magyar Reálgimnázium diákja volt 1932-1938 között. Tagja volt a pozsonyi Kis-Kárpátok cserkészcsapatnak. A kassai egyházmegyei szemináriumban három évet töltött el majd a pozsonyi szemináriumban folytatta tanulmányait. Pappá szentelésére 1945. március 31-én Pozsony szovjet megszállása előtt történt. Újmisés jelmondatául Xavéri Szent Ferenc jeligéjét választotta: Lelkeket adj nekem, a többit vidd el! Tivadar atya újmiséjét április 2-án, húsvéthétfőn mutatta be a pozsonyi Szentháromság-templomban. Első kápláni helye Pozsonypüspökin volt, ahol 1946-ig szolgált, majd 1949-ig Szakolcára helyezték. 1949 és 1951 között Nyitrasárfőre nevezték ki plébánosnak. 1951-53 között Bozókon, 1953-56 között Ímelyen, 1956-58 között Garamkövesden és 1959-ben Barssárón plébánoskodott. 1960-62 között Lipovníkra kerül szolgálaton kívül, ahol fizikai munkát végzett. 1960. január 1-jei hatállyal megfosztották az állami működési engedélyétől. 1962-62 között Budapest-Máriaremetére kerül szolgálaton kívül, majd tudományos munkatársként dolgozott. 1962-75 között ugyanott már káplán és helyettes-plébános, majd 1975-97 között nyugállományban szolgált a kegyhelyen. 1997-től Budapesten élt.
Tivadar atya többször látogatott a Felvidékre, ahol Imakilencedek, előadások keretében buzdította a magyar katolikusokat hitük és anyanyelvük megtartására. A Pázmány Péter Alapítvány elnökeként éveken keresztül segítette a felvidéki magyar kispapok magyar nyelven való képzését Budapesten.