75 éve, 1937. október 28-án a svéd Karolinska Intézet Szent-Györgyi Albert biokémikusnak ítélte oda az 1937. évi élettani és orvosi Nobel-díjat. Ő az első és máig az egyetlen olyan magyar tudós, aki a világ legnagyobb tudományos elismerését Magyarországon dolgozva, hazai eredményeiért kapta meg. Cserkész volt!
Szent-Györgyi Albert 1893-ban született Budapesten. Gimnáziumi tanulmányait a mai Lónyay Utcai Református Gimnáziumban végezte, és ott töltött évei alatt volt cserkész a 15. Bethlen Gábor Cserkészcsapatban. A budapesti tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1917-ben, és 1927-ben doktorált biokémiából. 1930-tól a szegedi egyetemen, 1945-től pedig a budapesti tudományegyetemen a biokémia professzora.
A háborúban politikai szerepvállalása is volt. Neve alatt megalakult a SZESZ, azaz Szent-györgyi Szervezet, melynek célja egy antifasiszta párt megalapítása volt. 1943 februárjában felvette a kapcsolatot a szövetségesekkel. A német megszállást követően bújkálni kényszerült, csoportja pedig bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba.
1947-ben az USA-ban telepedett le, ahol a Marine Biological Laboratory igazgatója, a darthmouthi orvosi főiskolán a biofizika, a Brandeis Egyetemen pedig a biológia professzora volt.
A közhiedelemmel ellentétben nem ő fedezte fel a C-vitamint, viszont neki sikerült először mesterséges úton létrehoznia. Kimutatta, hogy a Szeged környéki paprikában jóval több C-vitamin található, mint a citrusfélékben. Kutatásai rendkívül fontosak voltak az izomszövet működésének megértésében, illetve a citrát-kör (Szent-Györgyi–Krebs ciklus) felfedezésében. C-vitaminnal kapcsolatos kutatásaiért és a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéseiért 1937-ben orvosi Nobel-díjat kapott. 1989-ben hunyt el.
Itthon befejezett kutatásai során fedezte fel a fumársav katalitikus hatását, így jutott el a C-vitamin izolálásához. Még Cambridge-ben megfigyelte, hogy egy jellegzetes oxidációs folyamat valamiért lassúbb a vártnál, ami redukáló anyag jelenlétére utalt. Szent-Györgyi ezt ignóznak, nemismerem-cukornak, majd hexuronsavnak nevezte el, s több mázsa mellékveséből 25 grammot elő is állított belőle, de a csekély mennyiség nem volt elegendő a teljes szerkezet meghatározáshoz.1931-ben szegedi munkatársa, Joseph Svirbely magyar származású amerikai kémikus kísérletei bizonyították be, hogy ez az anyag azonos a C-vitaminnal, amelyet addig kémiailag nem ismertek, csak skorbutellenes hatásáról tudtak. Most már csak az volt a kérdés, miből lehetne nagy mennyiségben előállítani a vitamint, mert a mellékvesékből, káposztából, narancsból csak grammokat sikerült. Szent-Györgyi külföldi tanulmányútja során szinte minden növényt kipróbált már, de a paprika - talán mert nem szerette - még nem jutott eszébe. Egyik este a vacsora mellé tálalt piros színű paprikát sem volt kedve megenni, inkább megvizsgálta, grammonként 2 milligramm C-vitamin volt benne. Így fedezte fel a világ egyik leggazdagabb aszkorbinsav-raktárát.
Szent-Györgyi és munkatársa 1932. április 15-én tették közzé felfedezésüket a Nature című folyóiratban, ám az amerikai Charles Glen King már két héttel előbb tett a Science-ben hasonló bejelentést. Több évig tartó vita után kiderült, hogy Szent-Györgyi már március 18-án, a budapesti Orvosegyletben kijelentette, hogy a hexuronsav és a C-vitamin ugyanaz az anyag, így övé lett az elsőbbség és a tudományos elismerés is.
A Nobel-díjas kutató így fogalmazta meg tudományfilozófiáját: "Felfedezni valamit annyit tesz, mint látni, amit mindenki lát, és közben arra gondolni, amire még senki."